Szentföldre a Magda Travellel

Tavaly (2019-ben) egy katolikus zarándokcsoporttal indultam a Szentföldre a Magda Travellel. A helyzet furcsasága az, hogy református vagyok és cseppet sem vallásos.

Régóta gondolkodtam azon, hogy meglátogassam a Biblia földjét. Lelkileg féltem ettől az úttól, mert túl sok mindent olvastam, tudtam ennek az országnak állandóan véráztatta, forrongó történetéről és – mivel én is kissebbségi lakos vagyok – az Izrael egyes területein élő mohamedán palesztinek, más területein zsidó izraeliek és a többségiek közötti feszültségekről. Féltem attól is, hogy egy zarándok-csoport tagjaként a keresztény-katolikus vallásgyakorlás számomra nem elég ismerős búzgalma esetleg zavarhatja templomba nem járó fejemet, vagy én leszek zavaró tényező számukra, ha ebben nem veszek részt.

Amiért most irok, az nem más, mint hogy elmondjam, mekkora jutalomban részesültem azért, hogy legyőztem megalapozatlan félelmeimet és elrepültem Tel-Avivba.

Megismerhettem a csoport tagjait, a fiatal, okos és művelt plébánost, aki csodálatos kupolák alatt tartotta átszellemült miséit és VIKTORT, igy csupa nagybetűvel , azt a hihetetlenül profi és művelt, a legszebb irodalmi magyar nyelvet beszélő , hatalmas bibliai tudással rendelkező, nyolcvan év feletti jeruzsálemi idegenvezetőnket, aki személyes sorsában is ennek a bámulatra méltó országnak egyik tipikus képviselője munkamoráljuk szempontjából! Erdélyi zsidó vallású fiatalként úgy menekülnek meg a magyar zsidók tragikus sorsától, hogy szülei az akkori Romániába menekültek. Bukarestben végez egyetemet, ott nősül román izraelita családba, majd a hetvenes évek végén , már idős emberekként telepednek át őseik hazájába, ahol komoly egyetemi átképzés után romániai turisták idegenvezetől lesznek, Viktor a mai napig is.

Amit Izrael nyolc nap alatt a világ összes látogatójának nyújt, azt egy kattintással elolvashatják az internetes útirajzokban. Ami engem a legjobb, túristáknak nyújtható program, a kiváló szolgáltatások, a zarándokcsoportok sokszinűsége és a Biblia irodalmi értékének napi jelenléte mellett a legjobban megfogott az az emberi Szellem volt, ami több mint kétezer éve nyomokban fennmaradt ott irásban, épitészetben, megszeliditett, termővé tett sivatagban, sziklás területeken.

Még nincs teljes béke ezen a földön, előfordulhat, hogy sosem lesz! Még naponta kétszer is át kellett haladjunk buszunkkal a jeruzsálemi “határon”, széparcú, fegyveres katonafiúk és lányok ellenőrzése mellett. De…a buszunkat jókedvű, halálpontos és udvarias palesztin sofőr vezeti és a magyar-román zsidó öregúr mesél nekünk történeteket a Bibliából, amit jobban ismer, mint a keresztény hivatásosok. Elöl ülök és imák szünetében szívesen hallgatok bele a sofőr és Viktor héber és arab szövegeléseibe, kellemes a dallamuk, miközben katolikus székelyek és református magyarok együtt gyönyörködünk a termővé alakított sivatagi tájban, narancs és pálmaligetek költészetében. Mert mind e világ csodálkozó, szeretetre, közösségre, megismerésre vágyó gyermekei vagyunk!

Váli Éva